Kiállításmegnyitó beszéd

Nagy megtiszteltetés ért, amikor Vagyóczky Károly felkért, hogy beszéljek a megnyitón műveinek arról a csoportjáról, amit minden magyar ember ismer, de sokan nem műalkotásként tekintenek rá: a bankjegyekről.

A bankjegyek tervezése művészeti és mesterségbeli tudásnak a legmagasabb fokát igényli, miközben nem sok teret engednek a művészi fantáziának, a legkötöttebb műfajok egyike. A papírpénzek esetében szinte felsorolni sem lehet az összes előírást, szabályt, amik mentén kell a művésznek dolgozni. Ehhez a tehetség mellé kell kitartás, türelem, a művészet iránti alázat. A bankjegyek tervezését egy személyhez kötjük, de több szakember összehangolt munkájának eredménye. Lehet, hogy az egyes motívumokat, akár a portrét is, az ornamentikát másik szakember rajzolja, lehet a metsző személye akár oldalanként is más, mégis a tervező szeme és irányítása kell ahhoz, hogy harmonikus, egységes végeredmény szülessen. Ha pedig sorozatról van szó, akkor a sorozat egyes tagjainak is összhangban kell lenni egymással.

Ha nem számítjuk az 1848–49-es jegyek tervezőit és Hegedűs Lászlót az 1902-es 100 koronás tervezőjét, az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen magyar művészét, akinek papírpénz terve megvalósult, Magyarországon mindössze hét művésznek adatott meg eddig, hogy papírpénzt tervezzen. Az említett hét művész közül kettejüknek, Egry Zoltánnak és Nagy Zoltánnak egy bankjegy-terve valósult meg. A jelenleg forgalomban lévő sor tervezője pedig speciális feladatot kapott: a meglévő sort kellett újra rajzolnia. Jaschik Álmosnak is némileg követnie kellett a korábbi bankjegyek ábrázolását és végül az 5 általa tervezett jegy nem alkot egységes sorozatot, nem egyszerre jelentek meg. Horváth Endre, akinek tevékenysége átível a két pénzrendszeren, a pengőn és a forinton, sok jegyen hagyta ott keze nyomát, de jegyei neki sem alkotnak egy egységes sorozatot, kivéve a két tagból álló 1946-os első sort, a 10 és 100 forintost. Bár az 1947-ben kezdődő sorozat, a 10, a 20, az 50 és a 100 forintos egységes képet mutat, de nem is egyszerre jelentek meg, illetve a sorozathoz később további tagok csatlakoztak, így két olyan művészről beszélhetünk, aki a tervezés első gondolataitól a megvalósult sorozatig. Helbing Ferenc már több korona jegyet tervezett, volt köztük megvalósult és asztalfiókban maradt, amikor a meghívásos pengő pályázaton az ő terveiből készült az első pengő sor 1926-ban. Azonban ő nem volt a Pénzjegynyomda alkalmazottja, nem volt jelen a kivitelezésnél és a metszés sem az ő munkája, sőt, 1945–46-ban, amikor korábbi jegyeit újból elővették és felhasználták a hiperinfláció gyors egymásutánban megjelenő jegyeihez, nem tartottak igényt az eredeti tervező munkájára. Eddig Helbing Ferenc mondhatja magáénak a legtöbb megvalósult papírpénzt.

Tehát egy olyan művész maradt, aki egy teljes sorozat tervezésében és kivitelezésében az első vonalaktól a kézbe vehető megvalósult bankjegy-sorozatig aktívan részt vett, és mint művészeti vezető fogta össze és irányította abankjegyek megszületését: Vagyóczky Károly.

A Pénzjegynyomda szó szoros értelmében vett zárt világa fegyelemre készteti az ott dolgozó művészeket is, de erre a szigorú szabályozásra a bankjegyek esetében szükség lehet. Vagyóczky Károly 34évet töltött a nyomda falai között. 1978-tól, Nagy Zoltán nyugdíjba vonulása után a művészeti-tervezési osztály vezetőjeként. A Pénzjegynyomda Grafikai Iskolája minden a tervezésben dolgozó művész méltán sokat emlegetett iskolája, műhelye. Különleges, mivel nem lehet az utcáról bekerülni, ahogy hosszú évtizedeken át ahhoz is ajánló kellett, hogy valakit felvegyenek a Pénzjegynyomdába dolgozni.

1997-ben, amikor megjelent az új bankjegysor első tagja, a 10.000 forintos, szokatlanul nagy érdeklődés övezte a sajtó és a lakosság részéről. Talán soha ennyi interjú, cikk nem készült egyszerre bankjegyekről, általában új pénzekről. S a leggyakoribb interjúalany Vagyóczky Károly volt. Nemcsak azt kellett elfogadtatnia, hogy az új jegy mind színvilágában, mind a grafikai elemek elrendezésében másképp néz ki, mint a korábbiak bármelyike, hanem azt is, hogy a portré leginkább a művészi fantázia szülötte, mivel nem maradt fenn hiteles ábrázolás első királyunkról, Szent Istvánról. Talán még több kritika azért illette a bankjegyet és alkotóját, mert nem az államiságot jelképező Szent Koronát jelenítette meg a király fején, hanem egy korabeli ábrázolás alapján egy nyitott koronát. Talán a hátoldali ábrázolás, Esztergom látképét kifogásolták legkevésbé, pedig az is egy 19. századi ábrázolás alapján készült.

A 10.000-t követte a többi címlet, a kritikus hangok is kicsit halkultak, bár a 200 forintos Károly Róbert portréja váltott ki, hiszen Anjou-királyunkról sem maradt fenn korabeli hiteles ábrázolás. A héttagú sornak van egy kevésbé ismert 8. tagja is. Annak ellenére, hogy továbbra is törvényes fizetőeszköz, csak a szakma és agyűjtők ismerik. Az államalapítás ezredik évfordulójára 2000. augusztus 20-án 2000 forintos bankjegyet jelentetett meg a Magyar Nemzeti Bank. Ez is Vagyóczky Károly nevéhez fűződik. Előoldalon a Szent Korona, hátoldalon Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése című festménye alapján készült metszet látható (amely korábban az 1927-es 1000 pengőst díszítette).

A művész miután befejezte nyomdai pályafutását, visszatért ahhoz a művészeti ághoz, ahonnan indult, a festészethez. A különböző művészeti ágakban alkotott művei, legyenek azok bankjegyek, bélyegek, grafikák vagy festmények a gazdag életmű részei, amelyben még bőven maradt megalkotandó téma.

„Legjobb, ha a művek mondják el a művész hitvallását a művészetről.”
– Simon Gy. Ferenc interjúja Vagyóczky Károllyal a Filatéliai Szemlében, 1976.